Magamról

Mikor hitted el, hogy ügyetlen vagy? Hogy nem tudsz rajzolni?
A rajzórákon?
Vagy amikor egy felnőtt leszólta a rajzodat?
Vissza tudod idézni az időt, amikor még elindult a kezed a festékek felé, aztán egyre gyakrabban legyintettél, mondván: á, ez nem az én műfajom!

Világosan emlékszem ötödikes koromból arra a bizonyos őszi, borongós délelőttre:
rajzórán krizantémcsokor vázában, csendéletfestés.
Belemerülök.
A rózsaszínek fáradt színébe, a bágyadt délelőtt barnaságába, az őszi hangulatba, amely összemossa az ember előtt a világot.
Az elmélyült alkotásból a fiatal tanárnő éles hangja szakít ki:
– Mik ezek az elmosódott virágok? Szürkék a színek! Nem mosod rendesen az ecsetet? … és ez a barna háttér! Hol látsz itt barnát??? Kettest kapsz rá!

Megsemmisülten ballagtam haza, kezemben a gyűrött festménnyel.
Otthon, amint anyám meglátta, összecsapta a kezét és örömében megölelt.
– De anyu, én erre kettest kaptam…
– Akkor ez a tanárnő nem ért hozzá, ne is törődj vele!

…és valóban:
a következő évben, amikor rajztanár nélkül maradtunk, akkor egy évre igazi művész jött minket tanítani: a 70 éves zseniális festőművész: Szalatnyay József.
Ő értékelte a munkámat. A kísérletezésemet. A kíváncsiságomat.

Ha jól belegondolok, talán ez az időszak döntötte el az utamat: a különféle anyagokkal való kísérletezést, a szabálytalanság próbálgatását, ami a mai napig az egyik legnagyobb örömforrásom. Hálás vagyok a bölcs környezetért, amelyben felnőttem, a mérhetetlen bizalomért, amely körülvett. És hálás vagyok anyámnak, aki gimnazista koromban egy szép napon elém tett néhány fiola üvegfestéket. (Emlékszem a barna üvegcsékre, anyu egy gyárból szerezte be őket, akkoriban még nem léteztek hobbiboltok.)

Ez a hideg, rideg anyag nagy tanítómmá vált.
Tanítja, hogy mindent el lehet varázsolni, meg lehet lágyítani a színekkel.
Hogy varázslóvá válhatok: az ecset a varázspálcám, és a színek a varázslatom.

Közös utam az üveggel kanyargós és izgalmas.
Eleinte befőttes üvegeket, tükröket pingáltam ki, és minden egyebet, ami a kezem ügyébe esett.

Ennek ellenére a szociális vonal felé indultam el, és először elvégeztem Bécsben egy két éves családgondozói szakiskolát, majd Budapesten a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát. Itt Sándor Évánál művészetterápiát tanultam, ami nagyon meghatározó élmény volt számomra.

Egy újabb rövid kitérő után azonban az üveg győzött: otthagytam az aktuális munkámat és ömleni kezdtek belőlem az üvegfestmények.
Úgy éreztem, áldás van azon, amit csinálok. 1999-ben megnyitottuk az Erzsébet körúton az Üveghegy Galériát és sorban kísérleteztünk ki új tárgyakat festett üvegből: mécses-tartókat, fali órákat, tükröket, lámpákat.
Kiállításokat szerveztünk, pezsgett az élet.

Amikor az Élettől új Ajándékokat kaptam – két gyönyörű gyermeket -, akkor a kreativitás új fajtájával kezdtem ismerkedni. Az üvegfestés háttérbe szorult egy időre, ám ahogy cseperedtek, az üveg új arcait kezdtem felfedezni. Új technikákat kísérleteztem ki, és egyre több felkérést kaptam nagyméretű üvegfelületek dekorálására.
A paletta színesedett, bővült.

Aztán 2012-ben éve elém állt egy barátom, s azt mondta, hogy adjam át a tudásomat másoknak is.
– Megőrültél? – vágtam vissza azonnal.
– Áruljam el az összes műhely-titkomat, amiért évekig dolgoztam?
– Igen. De te tudod…. – hangzott a bölcs válasz, és az ötlet dolgozni kezdett bennem.

Hamarosan győzött, és meghirdettem az első üvegfestő-napot. Életem egyik legjobb döntése volt.
Alkotni egyedül is szuper, áldott idő, meditáció, amelyben megszűnik a gondolat.
Ám közösen, csoportban, együtt festeni tízszer annyira jó.
Összeáll egy egyszeri, megismételhetetlen formáció, közösséggé alakulunk, és hol elmélyedve, hol gyerekként vihorászva, hol csendesen beszélgetve festjük az üveget.
És mindannyian töltődünk.
Csoda ez.

Jelenleg sok minden foglalkoztat.

Sándor Éva jóvoltából folytattam művészetterápiás tanulmányaimat, és 2016 február óta a Montágh Imre Általános Iskolában tartok művészetterápiás foglalkozásokat egyéni és csoportos formában.

2017 őszétől beindítom a saját Alkotóműhelyemben a művészetterápiás foglalkozásaimat, “Mi a Történeted? Művészetterápiás Alkotócsoportok” címmel felnőttek és gyerekek számára, kiscsoportos formában.
Ha ez bővebben érdekel, itt tudsz a gyerekcsoportokról,
és itt a felnőttcsoportokról olvasni.

Az üveg és a led-világítás izgalmas lehetőségeit is próbálgatom, illetve a különféle üvegrétegek egymásra helyezését.

Továbbá kidolgoztam az Üvegfestő Klub tematikus csoportjait, és még rengeteg terv van ezzel kapcsolatban a fejemben.

Kiállításaim:

  • 1998. november — Az Attila úti Üveghegy Galériában
  • 1999. május — Kondor Béla Közösségi Ház
  • 1999. november — Hades Jazz Restaurant
  • 1999. december — Cafe Vian
  • 2000. március — Enterior-Milio a Pesti Vigadóban
  • 2000. június — Cafe Miró
  • 2000. szeptember — Örökmozgó Filmszínház
  • 2001. február — Antenna Hungária kiállítóterme
  • 2005.október Hotel Aquincum