Te is megrágtad kis korodban a tejbegrízt?

fapötty

Te is megrágtad kis korodban a tejbegrízt?
Mert én igen. Sokan nevettek rajtam akkoriban.
Hogy nem kell azt megrágni. Csak nyeljem, és kész! De én nem tudtam úgy lenyelni. Mindig rágtam, sőt, bevallom: én még ma is megrágom. Nem csak a folyékony ételeket, de a teát, sőt a vizet is.
Később megtudtam, hogy így egészséges. Így könnyebben meg tudjuk emészteni az ételt.

De miért írom ezt?
Mostanában sokszor érzem azt, hogy folyton rohannom kell. Csak nyelem, nyelem rágás nélkül az információkat, történéseket, az életemet. Egy idő után ez már nem működik: ilyenkor jön a kényszer-rágás: egy jó kis betegség. Ami pár napra elcsendesít, és újra van idő rágni.

Gondolom, a te napjaid folyama is ilyen: sűrű, rohanós, feladattal teli, sebes folyású massza. Ebből a sűrű masszából mint kis tündöklő, világító szigetek ragyognak elő azok az alkalmak, amikor megállok.
Ölelni, beszélgetni, alkotni.
Te is érzed ilyenkor? Hogy megáll a szél, kiegyenesedik benned valami, szabadon lélegzik a tüdőd. Jó, nagyon jó érzés.

Hálás vagyok, hogy a munkám révén is újra és újra átélhetem ezt. Az iskolában, ahol dolgozom, egyre többször kapaszkodunk ki a gyerekekkel ezekre a ragyogó kis szigetekre és töltjük fel magunkat színekkel és csönddel.
Szintúgy az üvegfestészet: ugyanazt a csodát éljük át újra és újra, amikor összegyűlünk üveget festeni.

Az elmúlt hónapokban többször is összeverbuválódott egy-egy csapat, és akkora öröm volt nekem, hogy immár az üvegfestészet révén nálam láthatlak vendégül benneteket!

A legközelebbi alkalom kivételesen vasárnap lesz, február 19.-én, még két szabad hely van, ha van kedved gyere, és fessük színesre ezt a szürke februárt! Részletek ITT.
(Ne csak nyeljük, hanem inkább rágjuk és élvezzük azt a tejbegrízt! :) )