Újra szőjük a hálót

Újra szőjük a hálót

Pókháló

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekünk az idei nyár nagyon sűrűre sikerült.
Tele élményekkel, kalandokkal, munkával, edzéssel, barátokkal…

És most itt van a szeptember, próbáljuk felvenni a hétköznapok ritmusát,
és közben észrevétlenül, szépen szőjük tovább a hálót.
Miről beszélek?

Azon gondolkodom pár napja, milyen szép folyamatok indulnak el, amikor új helyekre, élethelyzetekbe kerülünk.
Mi pont egy éve költöztünk Budapestre,
és most látom, hogy milyen szépen szövődik egy új mintázatú háló körülöttünk.
Hatalmas háló, amelyben helyet kapnak a régi emberek, korábbi kapcsolatok szőnyegei,
és most tudatosan, tudattalanul (?) kezdjük összedolgozni őket.
Egyre színesebb, izgalmasabb háló ez,
új, friss színekkel, érettebb, ismerősebb foltokkal,
sok felfedezésre váró lehetőséggel,
ember és ember között.

Ha valamit megfogadnék most így, a tanév elején, akkor az az lenne,
hogy a hétköznapi rohanásban ne felejtsem el,
hogy itt van valóságosan körülöttem ez a csodálatos emberi háló,
amelynek részese, és egyik teremtője vagyok,
s aminek a szépségét akkor vehetem csak észre, ha meg merek merülni benne.

És ez hogy függ össze az üvegfestéssel?

Azon töprengtem, hogy a közös alkotó-napok számomra szintén ilyen csillogó foltjai ennek a hálónak,
több ez egyszerű workshopnál, tanfolyamnál.
Közösen alkotunk, teremtünk:
nem csak szép tárgyakat hozunk létre, hanem közben valami egészen más is kibontakozik belül.
Erről már sokat beszélgettünk a lányokkal, akik részt vettek ezeken a napokon.

A következő félévben ügyesen kell gazdálkodni az idővel-erővel,
ugyanis decemberig el kell készítenem a művészetterápiás vizsgadolgozatomat,
sok teendőm lesz e körül (is).

Nagyon szép őszi háló-szövögetést kívánunk,
és nagy szeretettel várunk, ha közösen szőnél egyet velünk!