Sokan és sokszor unszoltak már az elmúlt években,
hogy áruljam el az üvegfestési kulisszatitkaimat,
mondjam el, milyen festéket használok,
mutassam meg, hogyan csinálom, hogy az üveg olyan pöttyös/csíkos/foltos/izgalmas lesz.

Nos, megérett bennem a válasz ezekre a kívánságokra, és úgy döntöttem, hogy ha már Szentendrére, a festők városába költöztem,
tanfolyamokat szervezek, hogy minél többen tudjunk festeni.
Együtt, kis csoportokban, jó hangulatban, teázva, beszélgetve nálam, a saját műhelyemben.

A műhelyemben, ami tulajdonképpen egy üvegezett veranda, óriási 100 éves fák árnyékában.

Nagy csoda volt az első üvegfestő tanfolyam.

Pedig így utólag bevallom: féltem az elején…
Nem tudtam, mennyire lehet azt a sok információt ilyen rövid idő alatt átadni,
és egyáltalán, hogy lesz….

Aztán minden kétely elszállt, és helyére a kreativitás tündére reppent.

A hat hölgy, akik eljöttek, egészen különböző élethelyzetből és (kézműveskedés szempontjából) „előélettel” rendelkeznek.
Egy volt bennük a közös: alkotni szerettek volna.
Így aztán mindenki a saját stílusát, egyéniségét beledolgozva gyönyörűségeket alkotott.

Ami a napközben készített képekről világosan látszik, az a hangulat.

A hangulat, ami hol elmélyült, csendes, hol pedig felszabadult, beszélgetős.
Olyannyira, hogy festés után kiültünk a kertbe, és egy óriásit beszélgettünk.
Nagy élmény volt, hogy mindnyájan ki tudtunk szakadni a hétköznapi rohanásból,
el tudtunk merülni valamiben, és meg tudtuk osztani egymással a gondolatainkat lazán, könnyedén.

Köszönöm mindenkinek!

 

[custom_gallery id=”353″ layout=”masonry”]