Ettél már tej nélküli tejberizst? Olvasd el, hogyan készítem!

Gondolatban már nagyon készülök a következő üvegfestő hétvégére, és elővettem a fotókat nosztalgiázni. Ez a tejberizs finomság lesz a szombati ebéd, (az indiai lencseleves után), és […]

Búcsúzom Budapest!

Amikor az utamba kerül váratlanul egy akadály, egy böszme-nagy hegy, amit meg kell mászni, egy mély árok, amit át kell ugrani, akkor […]

Milyen lenyomatot hagysz itt a földön? És másokban?

Talán már írtam korábban, hogy művészetterapeutaként dolgozom egy iskolában, és a múltkor érdekes dolog történt velem.

Az egész életünk a teherautón…

„Látod, milyen érdekes, itt az egész életünk a teherautón!”
Ez a mondat az én számat hagyta el egy szeptember végi napon,
amikor kislányommal a dugig pakolt költöztetőkocsi előtt álltunk.

Hatásos „gyógyszer” az augusztus 20. utáni depresszióra

Ha úgy érzed, hogy nem töltődtél fel nyáron eléggé,
akkor ősz elején ezt megteheted!

Mit csinálsz nyáron?

Készülsz a nyárra?
Mit tervezel?
Mit szeretnél?
Gyere, dőlj hátra a székben, hunyd be a szemed,
és lásd magad, ahogy elmélyülten, FLOW-ban alkotsz,
semmi más dolgod nincs, mint hogy ellazultan, elmélyülten alkoss,
a legnagyobb problémád az, hogy melyik színt használd,
körülötted csend van és béke, madárcsicsergés és jó levegő,
messze magad mögött hagytad a telefoncsergést, a feladatokat, a munkahelyedet, a házimunkát.

Na, milyen?

A FA, AVAGY AZ ÉN FÁM. A tiéd milyen?

Kimeríthetetlen téma. A FA a maga sokszínűségével: színeivel, formáival, méreteivel, textúrájával, és az üzenettel, amit számomra hordoz. Most kipróbálhatod magad és megnézheted, milyen a TE FÁD. És miért olyan.

Buborékjaink

Ezt a fotót az Everness-emlékek közül hoztam neked. Amikor a FB-on megláttam, filozófikus hangulatba kerültem,
és azonnal azon kezdtem töprengeni, nekem hol vannak azok a buborékok, amelyekért mindent feledve hajolok, kiabálva rohanok…

Új fogalmat találtunk ki: „Postfestival – szindróma”

Sokáig csendben voltam, és ennek az oka a fent említett szindróma…
Mindannyian, akik ott voltunk, erről a jelenségről számoltunk be egymásnak:
a cudar, hideg idő ellenére olyan jól éreztük magunkat,
hogy igencsak nehezen találtunk vissza a hétköznapi életünkbe.
Miért?

Hogy tetszik életed szim(szín)fóniája?

Szeretem az életemet.
Amikor csomópontokba sűrűsödik és számot vetek, mindig megállapítom ezt.
Rájöttem, hogy ebben az egész zenélősdi-életben számomra az együtt zenélés, a kapcsolódások a legérdekesebbek.