Várakozok a keretezőnél. Mint a férfi, aki a fodrászüzlet melletti cukrászdában várja szíve hölgyét, aki a fodrász kezei alatt szépül.

Szeretek a keretezőhöz járni. Viszem az üvegfestményeket óvatosan, papírba, pokrócba csomagolva, és hamarosan csodásan átalakulva kapom vissza őket a műhelyből.
Mint a hölgy, aki büszkén, kihúzott háttal lép ki a fodrásztól, olyanok a festmények kerettel.
Átalakulnak.

Elegánsak, befejezettek, élőbbek lesznek.
És valahogy mindig máshogy néznek ki, mint ahogy elképzelem előre, hogy milyenek lesznek majd kerettel. Pedig én választom ki a keretet, de mégis.

Talán éppen ezért olyan ünnepélyes pillanatok ezek.
Várakozok, izgatottan, mint a férfi, szíve hölgyére.
Tovább a keretezett festményekhez: KATTINTS IDE.