Mindjárt töredelmesen bevallok mindent…
Az a helyzet, hogy az év utolsó két hónapja gyönyörűségesen sűrűre sikerült.
Gyönyörűségesen, mert egészen különleges munkákat, kihívásokkal teli helyzeteket kaptam az Élettől.
Az utolsó két nagy alkotás folyamatáról filmeket forgattam, hamarosan összevágom, és megmutatom nektek:
1. óriási világító üvegfestményt Győrből rendelt egy fiatal lelkű és -szemű nagymama,
2. Törökbálintra készült egy másik alkotás: családi ház belső világító fél-kupoláját kellett bevonnom festett üveggel.

Az évre a koronát az utolsó Üvegfestő Klub tette fel,
amikor 7 alkotó lélek 7 különböző dolgot csinált teljes beleéléssel…
Szilvi és Márk kész ötleteket hoztak magukkal, amelyeket azonnal meg akartak valósítani, és addig ügyködtek, amíg meg nem csinálták,
Judit és Tünde, akik kezdőként az alaptechnikákba merültek el,
Adri, aki nem tudott eljönni hétköznap a porcelánfestő délutánra, ezért most próbálta ki ezt az új technikát,
Erzsi és Orsi belemerültek Hundertwasser világába, és képeket festettek a mester szellemében.
(A fotókat megtalálod itt láthatod majd lejjebb.)

Na jó.
Akkor most már az jön, hogy miért nem írtam.
Nos, mint írtam, sűrű időszak volt. A végén egy hetem maradt Karácsony előtt az ünnepekre készülődni.
Bele is kezdtem a gyerekeim ajándékába, amikor is Gyula, aki már pár hete kerülgetett, úgy döntött, hogy nem bír tovább várni.
Támadása heves, kivédhetetlen és egyértelmű volt.
Akit tudtam, csatasorba állítottam, hogy megvédjem becsültemet és az eltervezett karácsonyi ajándékok és sütemények megszületését.
Bátran védelmezett engem Gyömbér Gyuri, Algo Piri, Torma Tibor… mégis Tüdő Gyula győzött, magával vitt az ágyba,
ahol a karácsonyi készülődés helyett bódult lázas állapotban öleltük egymást szerelmesen, így múlatva a drága időt…

Mire kitessékeltem az ágyamból (és az életemből) őkelmét, addigra már csengettek is az angyalok: s bent a szobában óriás Karácsonyfa állt.

Neked hogy sikerült a Karácsonyod?
Tudtál készülni? Elfáradtál előtte? Minden úgy alakult, ahogy tervezted, vagy csak beestél a fa alá?

Én még soha ennyire kevés készülődéssel nem állítottam karácsonyfát.
Soha nem volt ennyire rögtönzött az ünnep.
Mégis nagyon jól sikerült.
Rengeteget tanultam belőle. Például kérni és kapni.
Rádöbbentem, milyen sokan állnak mellettünk, és milyen nagy szeretettel adnak.
Édesanyám bejglit, mézeskalácsot és mindenféle finomságot.
Édesapám a segítségét: ő szállította haza helyettem a félig elkészített ajándékaimat, amivel a gyerekeknek készültem
(mivel két óriási babzsák-fotelről van szó, és éppen az évtized ömlő viharáról, ami aznap este tombolt: ez nem csekély sgítség…)
Nina barátnőm a láz idején ápolt, piacon bevásárolt, a gyerekeknek vacsorát főzött.
Andrea barátnőm finom sütiket hozott,
másik barátnőm, -szintén Andi– a lányomat fuvarozta a balettra.
A gyerekeim is ápolgattak-dédelgettek. (Friss szénával azért nem etettek meg. :))))
Sokan pedig FB-on ajánlották fel a segítségüket, amit viszont már nem fogadtam el, mert jobban lettem közben.
(Valakit tuti kihagytam: az agyam hátsó felében motoszkál, jaj.)

Szóval nekem ez a Karácsony igazán a Szeretetről szólt,
és az Arany-hálóról, amelyet megint vastagabbra szőttek a barátaim és a családom, s amely egyre szebb és biztonságosabb.

Köszönöm Neked is,
hogy ebben az évben is velem voltál,
és ennek az egyre gyarapodó kis alkotóközösségnek a része vagy,
vagy azzal, hogy együtt alkotsz velünk,
vagy azzal, hogy időről időre elolvasod a levelemet, beszámolómat.

Kívánok Neked mulatozós szép Évbúcsúztatást
és
Kreatív, alkotásban, közösségi létben, örömben gazdag Új Évet!