Te hogy állsz a hétköznapokkal? - Üvegfestészet

Te hogy állsz a hétköznapokkal?


Te hogy állsz a hétköznapokkal?

A napokban beszélgettem egy barátnőmmel, aki a hétköznapok monotonitását fájlalta.
Hogy mennyire szürkék és nyúlósak.
És hogy a kapcsolatokat mennyire el tudják szürkíteni a hétköznapok.
Nem értettem vele egyet.

A napokban beszélgettem egy barátnőmmel, aki a hétköznapok monotonitását fájlalta.
Hogy mennyire szürkék és nyúlósak.
És hogy a kapcsolatokat mennyire el tudják szürkíteni a hétköznapok.

Nem értettem vele egyet. Én szeretem őket.
És ma, ezen a szürke esős reggelen összeállt bennem, hogy miért.
Szeretem, hogy a reggeleket rituálékkal lehet megtölteni.
A gyerekek simogatós-ébresztése,
a reggeli álom-illatú bújások,
a teavíz zubogása és gőze a lámpa- vagy napfényben,
a fogkrém íze,
az uzsonna csomagolása,
a búcsúpuszi –
ezek mind jó dolgok.
és jó, hogy minden reggel vannak.

Ma megláttam ezeket a hétköznapokat igazi valójukban:
gyöngyszemek ők, egyforma apró gyöngyszemek,
az ünnepek pedig nagy és színes gyöngyök, amelyek feltűnőek a sok apróság mellett.

Szeretem az ünnepeket. A készülődésével, a hangulatával, a pompájával;
de a hétköznapokért talán még hálásabb vagyok.
Sok van belőlük, és bizton számíthatok rájuk.
És talán azért is, mert valójában én döntöm el, hogy mi sül ki belőle.
Mit látok benne.
Mit látok meg benne.

Mesélek még valamit.
Egy gyönyörű, piros gyöngyről.
Emlékszel? Múltkor a Tündér-készítésről írtam.
Nálam egy fantasztikus szép folyamatot indított el, ahogy a lányommal kettesben az utcában lelt falevelekből, virágokból, gesztenyékből egy lényt hoztunk létre. (Ha jól meggondolom, ez is egy hétköznapi ünnep volt…)

Arra voltam kíváncsi, hogy ez hogy működik másoknál. Vajon ők is átélik ezt?
Múlt vasárnap Balatonakarattyán, az Everness Fesztiválon tartottam ezt a foglalkozást. Voltak segítőim, akiknek azért vagyok hálás, mert lehetővé tették, hogy teljes mértékben az alkotó lányokkal tudjak foglalkozni.
És a csoda megismétlődött.
A lányok alkottak, teremtettek, életre hívták a Tündéreiket.
Döbbenetes volt látni: mindenki Tündére egyéni kis lény lett, és az alkotója tulajdonságait hordozta.
Nem kívülről hasonlítottak egymásra, hanem valahogy minőségükben voltak egyek.
Talán nem is lehet ezt szavakkal átadni.

Dóri még egy különleges pillanatot is megosztott velünk: együtt helyeztük el a balatonparti fűzfán az ő Bőség-Tündérét.
Köszönöm ezt Dóri még egyszer.

Áldás volt az egészen, ami ott történt.

Én azt hiszem, hogy az életünknek ez a legszebb üzenete:
nem kell sok ahhoz, hogy csoda történjen.
Itt pár levél, virág, néhány ember és az időnk. Ennyi kellett, és szentséggé vált az, amit csinálunk.
Nekem ez a nagy erejű szó jut eszembe mindig, ahogy arra a délelőttre gondolok.
Vagy az előtte lévő mandala-festő műhelyre.

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom,
és egyúttal invitállak, hogy az október 17-18.-i hétvégén hasonló csodát éljünk meg együtt
a NŐ avagy A BENNEM ÉLŐ NŐ című alkotó hétvégére.
(Részletekért KATTINTS IDE!)

Ha pedig rövidebb alkotásra vágysz, akkor nézz körül a Naptárban, és keresgélj fogadra valót!

SZÉPSÉGES HÉTKÖZNAPOKAT KÍVÁNOK NEKED SZERETETTEL!

 

2015. 09. 25. | Alkotások, alkotónap, Blog, Tanfolyam | , , , ,