ÚTON II.

Ez a legfrissebben készült világító üvegfestményem. Párban készítettem, de önállóan is megállja a helyét.
Könnyed játékossága engem egy vándorlásra emlékeztet: az út hol kitágul, hol összeszűkül, különféle formák és színek lepnek meg bennünket.

MÚLT

Ennek az üvegfestménynek az ihletője Weöres Sándor kevéssé ismert, cím nélküli, rövid, gyönyörű verse volt: Hová szálltok, rég-múlt galambok? Ti dombhullámok, merre folytok?Csengők, régóta összetörve, meddig daloltok a fülembe?

ÁRAMLÁS-FIÚ

Ez a legelső RGB LED-paneles üvegfestményem, amelynek lézervágott acéllemez szerkezetet csináltattam.

Hatalmas öröm volt az elkészítése, és óriási meglepetést okozott, amikor először világítottam át RGB-vel: a színek megváltoztak, és színváltás közben lüktetni kezdett az üvegfestmény. A két kis lény között csodálatos áramlást érzékelek, (számomra a két képen egy-egy lény van) és órákig tudunk előtte ülni, és nézni ezt a különös „mozgást”.

ÁRAMLÁS-LÁNY

Ez a legelső RGB LED-paneles üvegfestményem, amelynek lézervágott acéllemez szerkezetet csináltattam.
Hatalmas öröm volt az elkészítése, és óriási meglepetést okozott, amikor először világítottam át RGB-vel: a színek megváltoztak, és színváltás közben lüktetni kezdett az üvegfestmény. A két kis lény között csodálatos áramlást érzékelek, (számomra a két képen egy-egy lény van) és órákig tudunk előtte ülni, és nézni ezt a különös „mozgást”.

TENGER I.

Jártál már mezítláb a tengerparton? A forró homok a talpadat süti, minden lépésnél máshogy merülsz a puha talajba, és amikor már túlhevültél, akkor belelépsz a hideg, sós vízbe. Talpadat már szilárdan tartja a vizes homokpad, lábszáradat csiklandozza a víz.
Búvárszemüveget húzol és beleveted magad a habokba. A kék egyre zöldebb lesz, majd újra kék, csillognak az apró lények a víz alatt, és a tested felpezsdül a hűs vízben…
Én ezekre az érzetekre gondoltam, amikor ezt a két üvegfestményt festettem.

TENGER II.

Jártál már mezítláb a tengerparton? A forró homok a talpadat süti, minden lépésnél máshogy merülsz a puha talajba, és amikor már túlhevültél, akkor belelépsz a hideg, sós vízbe. Talpadat már szilárdan tartja a vizes homokpad, lábszáradat csiklandozza a víz.
Búvárszemüveget húzol és beleveted magad a habokba. A kék egyre zöldebb lesz, majd újra kék, csillognak az apró lények a víz alatt, és a tested felpezsdül a hűs vízben…
Én ezekre az érzetekre gondoltam, amikor ezt az üvegfestményt festettem.

FORRÁS

A borospincéből gyönyörű nappalivá alakított szobába készült ez a világító üvegfestmény. Mivel a színét és a fényerejét is lehet szabályozni, így nagyon sokféle hangulatot el tudunk érni vele.

AHOL A FÁK ÉGIG ÉRNEK

Ennek az üvegfestménynek érdekes története van.

Egyszer vezetés közben megszólalt bennem egy mondat, dal tulajdonképpen, amely egész úton elkísért, zengett a fejemben, aztán a számról is órákon át. Hazaérve leültem a rajzasztalhoz, és megszületett ez a festmény.
A dal szövegét ráírtam az üvegfestményre: „Ahol a fák égig érnek, ott kezdődik a béke. Bennem.”

SZERELEM

Ennek az üvegfestménynek az ihletője Kahlil Gibran: A Próféta című könyvében talált gyönyörű mondat volt:  „Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.”

OTTHON

Ez az üvegfestmény a férfiról és a nőről szól, akik együtt alkotják az igazi otthont. A férfi (fém-darab) erős, védő ölelésében a nő (kék csepp) biztonságban lehel életet a falak közé; így változtatják a teret ketten együtt élő, lüktető, egyedi, befogadó, táncoló, szabad otthonná. Körülöttük az égi- és földi segítők, barátok alkotnak gyönyörű köröket, s támogatják a párt.