Te mit csinálsz, ha lehetetlen mennyiségű tennivalód van?
Szelektálsz?
Hátradőlsz egy idő után, mondván, ezt lehetetlen megugrani?
Netán megfeszülsz, és ‘csakazértis’ megcsinálod?

Azt hiszem, mindegyik megoldásnak van helye, és létjogosultsága adott szituációkban.

Én az elmúlt hetekben a harmadik verziót választottam, ezért voltam ennyire csendben…
Holnap utazunk a Mediawave Fesztiválra, ahol a díjazottak többek között az én óráimat vehetik át ajándék gyanánt.
Workshopokkal is készülök, és újdonságokkal.
Jelen pillanatban azonban még mindig nem tudom, hogy elkészülnek-e.
Festettem egy világító képet, és új stílusú mennyezet-lámpákat is terveztem.
Most az asztalostól függ, hogy elkészülnek-e az indulásig…

Ennek kapcsán azon gondolkodtam, hogy vajon hol van az a pont, amikor még küzdeni kell dolgokért,
és mikor kell átadni magunkat a Folyónak, hogy vigyen.
Azt hiszem, ez egy nagy művészet: megérezni, mikor mi a teendő.
Talán ezért jó öregedni: egyre többször tudjuk eltalálni, mit tegyünk.
Vagy mégsem? :)))

Nos, a mai röp-levelemet lezárom, ígérem, hogy képes beszámolót küldök majd a kalandos útról,
melyre kedves barátnőm, Nina fog elkísérni.
Ha van kedved, nézz le Komáromba, sok jó koncert, film mellett izgalmas emberekkel is találkozhatsz.
http://www.mediawavefestival.hu/