

A hétvégén leemeltem egy könyvespolcról Popper Péter egy könyvét. Szeretek így könyveket leemelni és találomra kinyitni.
Mindig üzennek valamit.
Most is.
A hétvégén leemeltem egy könyvespolcról Popper Péter könyvét. Szeretek így könyveket leemelni és találomra kinyitni.
Mindig üzennek valamit.
Most is.
Álltam a polc mellett, majd leültem a kanapé karfájára, a végén már feküdtem, és olvastam az előadást, amely történetesen a boldogságról szólt.
Mindig érdekelt ez a téma, kit ne érdekelne?
Sok bölcsesség volt összegyűjtve, klassz volt így zanzásítva elolvasni, de a szememet a végén ez a pár sor ragadta meg, és itt töprengtem el mélyen:
„Ha az élet olyan, hogy általában rohanni kell, és az ember mindig időzavarban van, azt el kell fogadni.
Ilyen világban élsz. Ide születtél.
A kérdés inkább az, hogy izgatottan rohansz-e, vagy nyugodtan. Mert nyugodtan is lehet rohanni.
Nem a rohanással van a baj, hanem a belső izgalommal, ami megrontja az ember életének a minőségét.”
*********************************************************************************************************
Tegnap Menta lányommal egy hétvégi workshopra készültünk, ahol majd mindenki elkészítheti terményekből, levelekből, virágokból a saját Tündérét. Gondoltuk, kipróbáljuk, milyen ezt csinálni, így begyűjtöttünk egy kosár hozzávalót, és nekifogtunk.
Elképesztően izgalmas volt. Remek terveink voltak, de a megvalósítás nem volt mindig egyszerű. Egy idő után ideges lettem:
hogy fogják az emberek ezt egyedül megcsinálni? És mennyi idő lesz? Mindjárt itt a vacsoraidő, Mentának időben ágyba kell bújnia, és nem haladunk rendesen…
Aztán ránéztem.
A lányom kidugott nyelvvel épp egy Tündér-csecsemőt készített. Mindenről elfelejtkezve, boldogan.
Én pedig elszégyelltem magam. És eszembe jutott a fenti idézet is.
Az életem itt van épp most, ebben a pillanatban.
A valóságom az, hogy ennyire jó dolgom van: hétfő délután van, a lányommal kettesben gyönyörű lényeket hozunk létre.
És rájöttem: Tündért párosával kell csinálni, valakivel együtt, akit szeretsz.
Ezen a ponton fordult át az estém.
És észrevettem, mennyi kreatív ötlete van ennek a 9 évesnek,
mennyire ügyesek a kis ujjai,
mennyire jó az ízlése,
és mennyire gyönyörű Tündérek születtek a kezeink között.
Nézd meg a fotókat:
ezek a lények élnek. Egyéniségük, személyiségük van.
És néhány levélből, virágból Te is elkészítheted őket.
Hatalmunkban áll varázsolni. Bármikor.
Minden a kezünkben van, minden és mindenki jelen van az életünkben, amire és akire szükségünk van.
Kívánom, hogy találd meg magadban a Varázslót
és éld át az életedet minél többször!